Tour de Tisza-tó 2012 , ahogy Szmöre látta….

Fáradtan kb. 1,5 óra alvás és egy lakodalom után álltam rajthoz. Gyurka, Bandi és Krisztián valahol a tömeg elején, a csapat többi tagja köztük én is valahol a legvégén. RAJT!!! Kb 30-35 sec múlva már nyeregben is vagyok, balra kivág, mert tudom ha nem zárkózok fel az elejéhez akkor esélyem sincs. Cikázás, taposás, fékezés…balra ki a főútra, a pulzusmérő csipog. 46-48 km/órás sebességgel közelítem az élmezőnyt.

Valahol a híd környékén meglátok egy Pocok mezt, majd még egyet. Bandi és Krisztián…Gyurkát nem látom sehol…Balra be a bicikliútra, pár km megtétele után megelőzöm a legjobb montisunkat, Krisztiánt. A boly eleje elment , de meglátom Bandit. MEGLESZ !!!! A mögülem kitörő bringásokkal szépen lassan felzárkózok. Már csak 2 bringa…már csak 1…MEGVAN!!!!

 Beülök a szélárnyékba ( akkora mint egy kamioné).Egyszer össze is ér a kerekünk annyira ülök rajta. Az előttünk 100-150m-re lévő bolyban, amit szépen, lassan közelítünk meglátom Gyurkát. A terv megszületik: 50km-ig maradok szélárnyékban, aztán meg hajrá, lesz ami lesz. Egyszer csak egy 100-120 fős csapat birka szalad a bicikliút irányába jobbról, az élről hatalmas ordítás, fékezés. Megilyedtek, visszafordultak. Na ezt megúsztuk gondoltam. Pulzus 135, sebesség 34-35 km/h. Haladunk, zárkózunk fel szépen lassan.23,5 km-nél egyszer csak egy tompa csattanás a jobb oldalamon, a pedálomat mintha behegesztették volna, nem tudok tekerni, jobb kéz fel…kiállás.

Megállok egy öbölben, lenézek. A láncfeszítőm körbetekeredve a lánckeréksoron. A mögöttem utazó telibe találta a váltómat. Bringa fejre, de látom hogy a váltóm kompletten leszakadt a villáról…kész…ennyi…vége… Még Bandi után nézek, aki eltűnik egy enyhe jobbosban és realizálódik minden. A bringának annyi, ezt fel kell adnom….végső elkeseredettségben még repül a sisak egy pár métert, de aztán megnyugszom. Féltávon innen elindulok visszafele, sisak kézben, tolom a bringát. 2 km gyaloglás után találkoztam a motoros mentővel, megnyugtatom, hogy nekem semmi bajom. Még 1km séta és megjött a motoros műszaki mentő, akivel megbeszéltem, hogy nem tud segíteni. Közölte, hogy hamarosan jön a műszaki mentő, ha beférek, bevisznek a célig. Megjött. Egy WV T2-es volt, bringa fel a tetőre, beülök. A raktérben 3 bringa meg 2 összetört bringás, az egyiken szinte nem volt ép bőr. Összeakadtak, estek.A 3-ik bringa tulajdonosa kulcscsont-törést szenvedett, mentő ment érte. Pár perc múlva csörög a telefon a sofőrünknek, egy mozgássérültet ( handbiker) kell felvenni, defekt, nem tud tovább menni. Meg is találjuk, csak rossz oldalon álltunk le…nem tudjuk betenni mert meredek a gát fala. Kocsi nem indul. Az egyetlen épkézláb ember (én) és az egyik összetört fiatal megpróbálja betolni a járgányt…sikertelenül. A sofőr ötlete: toljuk le a gát oldalán (kb 20m magas) és lefele elindítja…na ezt már én se hittem el…de rábeszélt a hülyeségre. WV meglök, tényleg le a gátoldalon…egy olcsó költségvetésű amerikai kalandfilm egyik jelenete jutott eszembe amikor a kis T2 eltűnt a gát dombja mögött…a tetején ez én bringámmal. De pár perc múlva megjelent az úton, megállt, mozgássérült kolléga berak az anyósülésre, bringája az enyém mellé felköt és irány a cél. Beértünk, örültünk még így is.

Sokat tanultam ebből a versenyből. még ha nem is tekertem végig. Legfőképpen emberséget, a másik iránti tiszteletet, és azt, hogy ez egy kőkemény technikai sport…ha meghal a vas alattad…vége.

Külön gratula a Hírös Pockok HSE tagjainak akik végig tekerték…És külön köszönet LG-nek és családjának a vendéglátásért…
Jövőre újra…ugyanitt…