A hegyek igaz pokla Banditól
2012.06.27. 23:15
A Hegyek igazi pokla
Előre kell bocsátanom valamit. Sok mindent megértem az amatőr sportban, van mögöttem 84 verseny, ebből 19 kerékpáros. Futottam 3 Balaton Szupermaratont, kettőt 4 fős váltóban, egyet párosban, futottam 30 félmaratoni vagy hosszabb versenyt, négy alkalommal megvolt a Pelso, és mögöttem van egy Bükk maraton is középtávon. Tehát van összehasonlítási alapom. Így még versenyen soha nem készültem ki, az meg, hogy utána betegszabira kellett mennem és egy hetet ki kellett hagynom, hát…
De nézzük az elejéről. Tavaly görcsök miatt fel kellett adnom, ezért idén mindenképp teljesíteni szerettem volna. Montival indultunk Gyurival, mert úgy gondoltuk azon jobb az áttétel, kevesebb a montis induló, hátha elérünk valamit. A felkészüléssel úgy gondolom minden rendben volt, azt leszámítva, hogy az alföldön nehéz a dombokra készülni és a kánikula is elkerült minket a felkészülés alatt.
A versenyre megkértük Pálfi Pistát legyen a sofőrünk. Utólag visszagondolva ez volt az egyetlen helyes döntésünk. Tíz órakor volt a rajt, addigra persze, hogy 30 fok felett volt a hőmérséklet. Öt órás időt terveztem, ennek megfelelően nem kezdtem túl keményen. Így is a meglepetés erejével hatott rám, hogy a lassú rajt befejeztével rögtön átvettem az utolsó helyet. Pedig a hegy lábához 30 feletti átlaggal értem. Úgy indultam neki a hegynek, hogy itt verem le majd a sok országútist, mivel sokkal jobbak az áttételeim. Hát! Egyet értem utol, aki defektet javított, de kb 10 perc múlva Ő is úgy ment el mellettem, mint akit puskából lőttek ki. Az első körben még „erős” voltam és középső tányéron megtekertem a 12 km hosszú hegyet. Lefelé pedig csak úgy hasítottam a levegőt.
A második körömben a dombon csatlakozott hozzám a záró autó (bíztattak, hogy adjam fel), rajtuk kívül csak néhány kiszállt versenyzővel találkoztam. Még egész jól bírtam, az 1 óra 40 perces első kör után tekertem egy 1 óra 50 perces másodikat, így 3ó 30 percnél kezdhettem a harmadik kört. Igyekezni is kellett, mert 4:00-nál zárták a pályát, és nem engedtek volna új kört kezdeni( jobban is jártam volna).
A harmadik körben a hegy aljáig egész fitt voltam. Utolértem egy leszakadt országutist, vele váltott vezetéssel haladtunk. Sajnos a hegyen begörcsölt és feladta. Pedig akaraterőt kaptam tőle bőven. Köszönet érte. Harmadszorra szégyen vagy nem, de még toltam is a bicajt felfelé. Pedig a neheze még hátra volt. Inni vittem rendesen, de enni nem. Ez hiba volt. Kezdtem a hegynek felfelé szédülni, bedugult a fülem és szédültem is rendesen. A pulzusom képtelen voltam 150 fölé vinni. Szerintem „eléheztem”.
Úgy voltam vele, semmi probléma, legurulok a dombon és ott a cél. Azért biztos, ami biztos, betértem az első kocsmába csokiért és némi kóláért. Még szerencse.
A harmadik kört 2 óra 20 perc alatt fejeztem be. De mielőtt örülni kezdtem volna, a rendezők közölték dobjak egy jobbost, és ott a „célegyenes”.
Na ettől lettem igazán kész. 3 kilométer hosszú volt és “alig” 350 méter szintemelkedés volt benne. Jó ha 500 métert tudtam tekerni felfelé, aztán toltam, de inkább húztam a bringát. Az utolsó 50 méteren felültem, hogy tekerve haladjak át a célon, de sajnos addigra lebontották a célkaput. A frissítő elfogyott, a zsíroskenyér elfogyott, de legalább a Pockok megvártak. Az utolsó 3 kilométer megtételéhez 30 perc kellett.
És a tanulság: Egyszer megcsinálja az ember ezt a versenyt kíváncsiságból. Másodszor, mert elfelejtette, hogy elsőre menyire fájt, de harmadszor, csak ha nem normális.
VÉGÜL SZÁMOKBAN:
122 km
1900 méter szintemelkedés( háromszor Dobogókő és egyszer a vaskapui erdészház, hogy fájjon rendesen)
6 óra 20 perc befutóidő
8,5 liter folyadék ( azt nem tudom mennyit ittam egy közkútból)
1 szendvics
5 energiagél
8 magnézium tabletta
35 fok, tűző nap
utána Pesten a McDonalds-ban 5 hamburger
1,5 liter kola
némi sültkrumpli
Itthon 1 liter fagyi
egy kis ropi és chips
Ezek után 2 nap szenvedés
3 nap betegszabi
8 nap edzéskihagyás.
És még az eredménylistában sem vagyunk benne!
Na ezért nem megyek erre a versenyre jövőre! Vetted? Gyurka??
|